logo
blog_img1

Masszázs pápai vélemények tükrében: érdekes eredményekre jutott mini kutatásunk

Masszázs pápai vélemények tükrében: érdekes eredményekre jutott mini kutatásunk

Egy-egy jól menő masszőr Pápa lakosságának tekintélyes részét ismerheti, ugyanis a masszázs Pápa népe körében igen nagy népszerűségnek örvend; a masszőzök kezei között rengetegen megfordulnak. Ha a stressz nagy, ha a szúró fájdalom a talpban erős, ha valaki pihenni, lazulni szeretne, nagy valószínűséggel a masszázs pápai szolgáltatói között fog megoldás után nézni – ennélfogva egy-egy keresett thai masszőr Pápa lakosairól, ilyen olyan ügyeiről, néha többet tud, mint maguk a vendégek magukról. Ugyanakkor arról, hogy a klienseink mit gondolnak a szolgáltatásainkról csak mozaikos, anekdotikus információk álltak rendelkezésre – ezidáig.

A tisztánlátás végett – és masszőr Pápa szalonunk színvonalának további javítása érdekében – ugyanis végeztünk egy mini kutatást látogatóink között: kikérdeztünk 27 fő 20-63 év közötti vendéget – 23 fő hölgyet, 4 fő embert -, hogy mit gondolnak a szalonunkról, milyen érzésekkel érkeznek, távoznak, mi az, amivel elégedettek, mi az, amivel nem stb.. A válaszok közül négy fő téma tűnik a leggyakoribbnak a masszázsasztalokon szerzett egyéni élmények kapcsán, melyeket közül az alábbiakban kettőt, a szégyenérzettel és nyelvi akadályokkal kapcsolatos megfigyeléseket mutatjuk be.

Szégyenérzet

A válaszadók többsége az első látogatás előtt nyugtalanságról, feszélyezettségérzésről számolt be, amely az ismeretlentől való félelemből fakadt, de amely hamar elmúlt. Az alábbi válaszok tekinthetők tipikusnak:
„Az első látogatás számomra egy kicsit kínos volt” – mondta egy férfi válaszadó –, „főleg azért, mert a termetemet tekintve kicsit kövér vagyok, és kényelmetlenül éreztem magam, amikor a terapeuta hozzám ért. Olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy mit gondolhat rólam.”

Egy diáklány „enyhe kényelmetlenségérzésről” számolt be, amikor a terapeuta megérintette a mellkasát, és amikor „lehúzta a bugyimat a fél fenekemről.”
Egy másik fiatal nő így fogalmazott: „nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam, hogy teljesen meztelennek kell lennem, vagy papírbugyit kell hordanom. Valóban nem tudtam, hogy egy teljes testmasszázs tényleg az egész testet jelenti, beleértve a fenéket és a melleket. Egyáltalán nem volt pihentető.”

A szégyenérzet minden tanúvallomásban a meztelen (vagy majdnem meztelen) test váltja ki. A meztelenség az egyén titkainak felfedését, és egyben kiszolgáltatottságot jelent egy idegen előtt, különösképpen azért, mert a szituáció létrejötte saját döntés eredménye. Szerencsére azonban ezen a kognitív disszonancián a legtöbb vendégünknek sikerül túllendülnie, mégpedig két „trükk” segítségével. Ezek között az egyik annak feltételezése, hogy a foglalkozáson való megjelenés egészségügyi szükségszerűség (tehát nem önkéntes döntés eredményé), mely gondolat így segít enyhíteni a kényelmetlenségen, és lazításban. A meztelen (vagy majdnem meztelen) test okozta szégyenérzet csökkentésének másik módja a terapeuta idegen kultúrából érkezőnek képzelése; egy idegen ugyanis nem ismeri a saját intim világunkat, ezért nem jelent fenyegetést. Egy tanárnő ezt a következőképp fogalmazta meg:
„Úgy gondoltam, egy távol-keleti terapeuta azért lehet jobb választás, mert ő kevésbé ismerős, mint egy magyar. Visszataszítást érzek azon magyar személyekkel szemben, akik megérintik a testemet – mégpedig azért, mert ismerősök, akár a szomszédaim is lehetnek.”

Nyelvi akadályok: avagy a távolság és a névtelenség fenntartása

Fontos, hogy a terapeuták sok esetben nem tudnak magyarul (vagy angolul).  A válaszadók azt nyilatkozták, hogy a masszázs során ritkán zajlottak beszélgetések: „Nem úgy, mint amikor fodrásznál van az ember”.
Az emiatt fellépő nyelvi korlátot a vendégek azonban meglepő módon pozitívumként értékelték. mivel azáltal, hogy a terapeuták egyáltalán nem kommunikálnak, látszólag ítélkezéstől mentes helyzetbe kerülnek, „nem beszélni, nem gondolkodni” illúziót keltve.

„Amikor végül sikerült összeszedni a bátorságomat, és ellátogatni a központba” – meséli egy női ügyfél - „az annak volt köszönhető, hogy egyfelől a párommal mentem oda, másfelől annak, hogy a masszőr thai származású volt, és gondoltam, hogy nem fogom szégyellni magam előtte úgy, mintha magyar lenne. Úgy gondolom, hogy a nyelvi akadály egyfajta jó értelemben vett kulturális kerítés volt kettőnk között.”
Ez a válaszadó is megerősített azt a feltevést, hogy az ügyfelek bár igénylik a csendet, mégsem érzik komfortosan magukat, csak akkor „ha nem magyarral vagyok egy térben, olyannal, akiről tudom, hogy nem tud magyarul beszélni, mert akkor úgy érzem, nem kötelességem a társalgás.”

Ha mégis valamilyen beszélgetésre kerül sor, az általában egészségügyi problémákra és az ügyfél masszírozással kapcsolatos konkrét kívánságaira vonatkozik (pl. a kéznyomás erőssége). Csupán egy válaszadó mondta azt, hogy „pozitív” kérdéseket tett fel a terapeuta az ülés alatt, ez szerinte azért volt, mert ő maga „nagyon pozitív ember”,

Egy diáklány azzal a megfigyeléssel zárja elbeszélését, hogy a terapeuták „nagyon diszkrétnek, hallgatagnak és békésnek tűnnek”. A csend, amint az a válaszokból következtethető, a légkör kedvelt aspektusa, amely kikapcsolódást és élvezetet nyújt. Az ügyfelek azzal az előzetes elképzeléssel érkeznek, hogy a magyar munkavállalóval a társalgás kulturálisan elvárható. Ezzel szemben a thai masszőzök társaságában megszűnik az a bűntudat, amit a beszélgetés elmaradása okoz. Az az erkölcsi dilemma, hogy a kommunikáció elmaradásával a szolgálatot teljesítő munkavállalóval szembeni tisztelet és emberség kulturális elvárása csorbát szenved, az idegen társaságában megszűnik. Vagyis az a tény, hogy a terapeuta nem beszéli az ügyfél nyelvét, mindkét fél számára igazolja a hallgatás helyénvalóságát.

„A masszázs során párszor egymásra mosolyogtunk, ha túl kemény volt vagy csiklandozott… nagyon kevés volt a közvetlen kommunikáció. Nagyon diszkréten, csendesen és nyugodtan dolgoznak.”
Azt már mi tesszük hozzá, hogy ha a vendégünk egy árva szót sem szeretne szólni a kezelés alatt, ezt megteheti, ha előtte a recepción közli az elvárásait.

Egy szó, mint száz

A terapeuták idegen származása segít az ügyfelek körében a meztelenség miatti szégyenérzet csökkentésében, a nyelvi akadályok pedig legitimmé teszik a terápia alatti egyébként nagyon is kívánatos, de magyar terapeuta kezei közötti amúgy kínos hallgatást.