logo
blog_img1

„A thai masszázs baja csak az, hogy egyszer véget ér” – részletek egy házi kutatás eredményeiből

„A thai masszázs baja csak az, hogy egyszer véget ér” – részletek egy házi kutatás eredményeiből

A távol-keleti terápiák előnyeiről, a thaiföldi nők odaadásáról sok szó esik, azonban a thai masszázs baja, problémái ritkán kerülnek terítékre: a kezelésre érkező vendégek individuális aggályairól, fenntartásairól csak elvétve beszélünk, és csak mozaikos, elbeszéléseken alapuló ismeretek állnak a tárgyban a rendelkezésünkre. A tisztánlátás végett ezért megkérdeztük 23 női és 4 férfi - 20-63 év közötti - vendégünket a masszírozással kapcsolatos élményeikről, fenntartásairól. Ezen házon belüli kutatás eredményeként több érdekes megállapítást tettünk. A vendégek masszázsasztalon szerzett tipikus tapasztalatait négy nagyobb csoportba soroltuk, konkrétan a szégyenérzet; a távolság és névtelenség fenntartása; a látogatás legitimálása és a szolgáltatás hitelessége kategóriákba. Egy korábbi bejegyzésben volt már szó az első két csoportba tartozó válaszok tanulságáról; arról, hogy az első alkalommal érkező vendégek a meztelen (vagy majdnem meztelen) testük miatt gyakran szégyent, kellemetlenséget éreznek, mindaddig, amíg „rájönnek” arra, hogy mivel a terapeuták thaiföldi nők, tehát egy távoli kultúra részesei, könnyebb a társaságukban szégyenérzet nélkül lenni, mint a magyar masszőrök kezei között. Ennek a kulturális távolságnak köszönhető ugyanakkor az is, hogy a vendégek gyakran azt érzik, nem kell beszélgetniük a kezeléseket végző thaiföldi nőkkel – hisz ezek a személyek gyakran magyarul sem tudnak –, így nem kínos a társaságukban a csend, hanem nagyon is pihentető. Az alábbiakban megnézzük a látogatás legitimálása és a szolgáltatás hitelessége kategóriákba sorolható válaszok tanulságait.

A látogatás legitimálása

A terapeutával való bensőséges testi érintkezés és a (majdnem) meztelenség miatt a válaszadók válaszaikban gyakran elnézést kérnek, és komoly erőfeszítéseket tesznek – mondhatni magyarázkodnak – azügyben, hogy mi okból keresték fel első alkalommal a szalont. A látogatás legitimálásának egyik tipikus módját természetesen az egészségügyi okra - hátfájásra, térdfájdalomra, sportsérülésre, stresszre, izomfájdalomre, terhességre – való hivatkozás jelenti.
A másik gyakori magyarázatnak számít az a megoldás, amikor a referencia pontnak számító társak – szülők, partnerek, munkatársak, barátok - ösztönzésére és jóváhagyásával történt meg az első látogatás.
„A masszázs baja az én szememben az volt, hogy le kell vetkőznöm. Kaptam egy utalvány munkahelyi barátoktól, ezért aztán nagy nehezen elmentem, de végül nagyon megszerettem, és elkezdtem rendszeresen járni.”
„Először is, amikor kaptam egy utalványt, tele voltam fenntartásokkal [...], de aztán összeszedtem a bátorságomat, és elmentünk a párommal […]; kényszerítettem magam, hogy menjek, de végül megszerettem.”

A szolgáltatás hitelessége

Fontos, hogy a válaszadók a thai terapeuták idegenségét, másságát olyan jellemzőként említik, amely a hitelesség kiváltságával ruházza fel ezeket a személyeket, akik „thai módon csinálják”, és akiknek ez „a munka a vérükben van”. Egy építésznő így vallott: „Számomra rendkívül fontos, hogy a terapeuta ázsiai legyen. Dél-ázsiai masszázst magyar nem végezhet. […] Jobban bízom egy ázsiai személyben, mint egy magyarban.” A válaszadók többsége egyetértett abban, hogy „kitűnő volt terápia”, melynek okai között a „foglalkozás megvalósítását”, „a testre gyakorolt nyomások helyességét”, a „lazább mozdulatokat”, a dél-ázsiai dolgozók „munkakedvét” és „pozitív hozzáállását”, „a szalonok belső tereinek jó hangulatát”, illetve „az ázsiai filozófia ázsiai illatokkal és zenével” kevert élményét említették.

Amikor arra kértük vendégeinket, hogy döntsenek a dél-ázsiai és magyar masszőrök között, szinte mindannyian a thai lányokat részesítették előnyben. „Szívesebben járok thai masszírozásra[...] Egyetlenegyszer jártam magyar terapeutánál [...] Nem tudott olyan jól masszírozni, mint a táj lányok.” „A délkelet-ázsiai nők teljesen mások: profik, kiválóan masszíroznak, a magyar masszőrök csak utánozzák őket, nem tudják, hogyan kell nyomkodni.” „Az ázsiai hölgyek jobban érzik a préselést, nem simogatnak, és nem nyomják meg azokat a pontokat a nyakon, amelyek hányingert okoznak. Speciális iskolai végzettségük is van, és sokkal jobban odafigyelnek az ügyfelek feszültségére, mint a nem ázsiai hölgyek. Tanulság: nincs mitől félni, hanem érdemes megjelenni, és személyesen megtapasztalni a szolgáltatás mibenlétét.