A masszázs szombathelyi hagyományai a római kori gyakorlatok tükrében
A masszázs Szombathely, a nyugat királynője kulturális és társasági életében, mint központi szerepű rekreációs tevékenység korántsem újkeletű fejlemény, és ez Pannónia provincia egészéről elmondható: a masszázs Sárvár és Pannónia tartomány lakosai számára régről ismert a kikapcsolódási módot jelent, hisz a műfaj a rómaiak jelenlétének és kultúrájának köszönhetően legalább kétezer éves hagyományokkal rendelkezik a térségben. Mindkét említett településen működött fürdő (terma), amely a mai wellness központok előképeként is felfogható. Ezekben a komplexumokban – egyebek mellett - masszázs típusok sora várta a kikapcsolódni, feltöltődni, és a társaságba, szocializálódni vágyó helyieket. Nézzük, hogyan nézhettek ki a pihenés, az úszás, a masszázs sárvári, szombathelyi lehetőségei, és mit kell tudni általában a termákról.Mens sana in corpore sano – avagy ép testben ép lélek
Az ókori Rómában és a provinciák nagyobb városaiban a fürdők a társasági élet és a kikapcsolódás központi helyszíneinek számítottak. A fürdőzés az egyik leggyakoribb napi tevékenység volt és minden társadalmi osztály képviseltette magát a termákban – még a rabszolgák is, bár inkább csak, mint a kiszolgáló személyzet tagjai. A látogatók általában teljesen meztelenek voltak, így a ruházatban (is) kifejezésre jutó osztálykülönbségek eltűntek. A leggazdagabbaknak saját fürdőik voltak, ahol személyre szabott, akár extrémebb szolgáltatásokat is élvezhettek.
Bár a mai kortárs kultúrában a fürdőzés alapvetően magánjellegű – otthoni - tevékenységnek számít, Rómában ez közösségi elfoglaltság volt. A rómaiak úgy hitték, hogy a fürdés, az étkezés, a különböző masszázs típusok élvezete és a testmozgás az egészség megszerzésének és megtartásának négy alappilére. A test ápolása egyáltalán nem állt távol a római szellemtől, sőt kimondottan a testkultusz hódolói voltak, nem kis részben azért, hogy az elméjük egészségét is biztosítsák: nem is véletlenül született meg és maradt az utókorra a Mens sana in corpore sano latin kifejezés, amelyet általában "ép testben ép lélek"-nek szokás fordítani. Mivel voltak polgárok, nem kis számban, akik hetente többször is fürödtek, az ókori római társadalom meglepően tiszta volt. Amikor egyszer egy külföldi vendég megkérdezte egy szenátortól, miért fürdik naponta, az azt felelte, hogy azért "Mert nincs időm naponta kétszer fürdeni."
A fürdők szerepe és jelentősége akkora volt a rómaiak számára, hogy egy i.sz. 354-ből származó római épületkatalógus 952 különböző méretű fürdőt dokumentált a városban: tehát ha elhangzott (volna) a massage near me today mondat a polgárok szájából, bőven volt (lett volna) választási lehetőségük. Az Örök Város legnagyobb termája, a Diocletianus-fürdő egyszerre akár 3000 fürdőzőt is befogadott.
A nyilvános fürdők voltak a birodalom legelterjedtebb és legfontosabb középületei; a „Romanitas” szimbólumaként funkcionáltak; a termák építése a frissen meghódított területek romanizálásának első lépésének számított. Az épületek általában a helyben elérhető termálvizet hasznosították. A belső részeken a medencék, és a különböző feladatokra (szaunák, szobák a masszázs típusok, testkezelések szerint stb.) kialakított helyiségek helyezkedtek el, míg a külső részeken, teraszokon, a legnagyobb római császároknak és isteneknek állított szobrok sorakoztak, bár az egyszerű kialakításúaktól kezdve a rendkívül kidolgozott szerkezetig bezárólag méretük, elrendezésük és díszítésük igen változatos lehetett.
Egy átlagos nap a fürdőben: avagy így zajlott a program, az úszás, a szaunázás a masszázs Szombathely és a nagyobb városok termáiban
A fürdőzés folyamata jóval összetettebb volt, mint napjainkban, jóval többről szólt, mint a test puszta vízbe merítéséről. A rituálé különböző részei, mint a vetkőzés, a fürdés, a szaunázás, a sportolás – birkózás, ökölvívás, súlyemelés, diszkoszvetés - masszázs és pihenés, külön helyiségekben történtek.
A fürdőbe érkezve közvetlenül a bejárat után egy öltöző szobában találta magát a vendég, ahol levehette és tárolhatta a ruháit. Ezután következett a tepidárium (előkészítő szoba, langyos vízzel), majd a caldarium (meleg szoba, forró vízzel), végül a frigidarium (hideg szoba, hideg vízzel). Az izzasztó és/vagy merülő fürdők sorozata után a látogató visszatért tepidáriumba, hogy olajos masszázst végyen, és hogy a strigilnek nevezett fémeszköz segítségével lekaparja a testét. Néhány fürdőben lakonium (száraz pihenőhelyiség) is volt, ahol a fürdőző izzadással fejezte be a folyamatot. Bár a pihenés, a szaunázás, a masszázs Sárvár és Szombathely területén ma már értelemszerűen nem ezekben a komplexumokban történik, a termák léte bizonyítja, hogy a rómaiak tényleg tudtak élni – éljünk hát a hagyománnyal mi is, és látogassuk meg a legközelebbi fürdőt vagy masszázsszalont, ha tehetjük, még ma!